A betakarítás után visszamaradó szármaradványok kapcsán napjaink egyik legaktuálisabb kérdése, hogy azok a tarlón maradjanak, vagy lekerüljenek onnan.
Elsősorban a búza és árpa után visszamaradó szalma kapcsán merül fel a bálázás és elszállítás lehetősége, hiszen ezeket keresik az erőművek, a kukorica, napraforgó és repce utáni szármaradványok egyéb alternatív felhasználás hiányában rendszerint a tarlón maradnak.
Noha a szalma értékesítése bevételt jelenthet, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy azokban a gazdaságokban, ahol nincs állattenyésztés és így a lehordott szalma helyére nem kerül istállótrágya a talajba, a bedolgozott szalma jelenti a legjelentősebb szerves anyag forrást.
A szár- és gyökérmaradványok viszont a fokozott mezőgazdasági igényekhez viszonyítva lassan bomlanak el, ezért egyre több helyen iktatják be a technológiába új elemként a baktériumtrágyát. Például a mezőkeresztesi Aranykalász 1955 Mezőgazdasági Kft.-ben a baktériumtrágyák felhasználása két fő területet érint: a szármaradványok lebontásának gyorsítását és a légköri nitrogén megkötését, ezáltal hasznosítását a növénytermesztésben.
A szármaradványok lebontását gyorsítandó őszi káposztarepce, ill. őszi búza vetés előtt juttatnak ki Phylazonit baktériumtrágyát. A repce előveteménye általában búza.
A búzaszalmát lehordják a területről, mert alomanyagként felhasználásra kerül az állattenyésztésben, de a messzi fekvésű táblákról gazdaságilag nem éri meg a szalma behordása, így ezeken a területeken lezúzásra kerül. Ebben az esetben különös hangsúlyt kap a szármaradványok lebontásának gyorsítása, hogy megfelelő vetőágy legyen készíthető a repce számára. Ezért a vetés előtti talajmunkák során a tárcsás talajművelő eszközzel végzett műveleti sorral egy menetben Phylazonitot is kijuttatnak. A kijuttatás egy erre a célra kifejlesztett, a talajművelő eszközre szerelt permetező szerkezet segítségével történik. Az alkalmazott készítmény nagyobb részben szárbontó baktériumtörzseket tartalmaz, de nitrogénkötő baktériumok is vannak benne.
A gazdaságban egy 200 hektáros táblán táblafelezési kísérletet is végeztek repcével, melynek eredményei alapján a következő két fő tapasztalatot lehet levonni. A baktériumtrágyával kezelt táblarészen két héttel a készítmény kijuttatása után már barnás volt a szalma, ami a folyamatban lévő bomlásra utal, míg a kezeletlen részen nem volt érdemben észlelhető változás. Már ez előrevetíti, hogy a kezelés hatására gyorsabban végbement a lebomlás. Másik fontos megállapítás, hogy a kezelt területen ősszel duplája volt a repce gyökere a kezeletlen táblarészhez képest.
A búza esetében három növényfaj szokott előveteményként előfordulni: repce, napraforgó, vagy silókukorica.
A repce szármaradványok esetében elég idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a búza vetéséig lebomoljanak, napraforgó és kukorica esetében azonban rövidebb az idő, illetve maguk a szármaradványok is nehezebben bomlanak, különösen a szemes kukorica, ami esetenként szintén elő szokott fordulni előveteményként. Ezért utóbbi esetekben a fentebb leírtakkal megegyező módon Phylazonit baktériumtrágyát juttatnak ki, így gyorsítva a lebomlást.
Szemes kukorica elővetemény esetében 34 kg/ha körüli nitrogén adag kijuttatására is sor kerül, a többi esetben viszont nem végeznek ősszel nitrogén műtrágyázást.
Napraforgó és kukorica esetében tavasszal, vetéssel egy menetben juttatnak ki nitrogénkötő baktériumokat tartalmazó baktériumtrágyát (a fentebb említett permetező szerkezet vetőgépre helyezésével) a kb. 34 kg/ha nitrogén adag mellett. Itt a légköri nitrogén megkötésén van a hangsúly, hiszen ennek mennyiségével csökkenthető a műtrágya adag.
A mezőkeresztesi tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a szármaradványok területen hagyásával és megfelelő bedolgozásával – nem utolsó sorban pedig a Phylazonit baktériumtrágyák tudatos és következetes alkalmazásával – nemcsak szemmel látható eredmény érhető el, de jelentkezik a gazdasági előny is, rövid és hosszú távon egyaránt.
