Gyakran halljuk, hogy volt idő, amikor Romániát Európa magtárának (grânarul Europei) nevezték. És amint az lenni szokott, ezt a szépen hangzó megnevezést úton-útfélen használják, anélkül, hogy a beszélők megvizsgálnák ennek valóságtartalmát. Mi most éppen ezt tesszük.

A történelmi közelmúltban, amióta léteznek pontos feljegyzések, statisztikai kimutatások, volt-e valaha is Románia Európa magtára, gabonása, vagy csak egy jól kitalált és még jobban népszerűsített mítosszal van dolgunk? Hogy hitelesek legyünk előrebocsátjuk, a kérdés vizsgálatához Victor Axenciuc Evoluția economică a României: cercetări statistico-istorice 1859-1947 (Editura Academiei Române, 1992) című művét, az Annuary of Agricultural Statistics kiadványait, valamint Cristian-Marian Barbu The romanian agriculture – between myth and reality (Annales Universitatis Apulensis Series Oeconomica, 2011/13/2) című, nagyszerűen dokumentált tanulmányát használjuk.

Hogy a két világháború között Románia kiérdemelte az Európa magtára nevezetet, egy nagyon is vitatható, egyben megosztó kérdés. A jelző olyan régtől van beívódva a köztudatba, hogy nehéz bárkit is meggyőzni arról, hogy nem felel meg pontosan a valóságnak. Annak érdekében, hogy kiküszöböljük azokat az érveket, amelyek szerint ez az attribúció a két világháború előtti időre, és nem a két világháború közötti időszakra érvényes, több statisztikai adatot gyűjtöttünk össze, hogy tisztázzuk a dolgok tényleges helyzetét.

1909 és 1913 között Románia Európa teljes gabonatermésének mintegy 5%-át, míg búzatermésének körülbelül 6,4%-át adta. Természetesen ezek igen számottevő mennyiségek voltak, de nem voltak képesek az országot az európai gabonaárak döntőbírójává tenni. A brăilai gabonatőzsde csak egy volt a számos európai tőzsde közül, a gabonát beárazta ugyan, de  nem tudott komoly befolyást gyakorolni a többi tőzsde árképzésére.

A világstatisztika szerint a búzaexport teljes mennyisége a két világháború közötti időszakban 567 és 1194 millió köböl között mozgott, ez nagyjából 15,4–32,5 millió tonnának felel meg. Ugyanezekből a statisztikákból kiderül, hogy a világ négy vezető búzatermelője az USA, Kanada, Argentína és Ausztrália volt. A négy nagy termelő által megtermelt búzamennyiség a két világháború között a világ teljes exportjának 37–65%-át jelentette. Ezekhez az adatokhoz képest Románia legnagyobb exportját 1937-ben jegyezték: a világ búzaexportjának mintegy 6,4%-át. Százalékban kifejezve ez az érték jól mutat, de abszolút értékben mindössze 1 millió tonnát jelent, ami egyáltalán nem lenyűgöző. A két világháború között 1937 volt az az év, amikor a világ búzaexportja történelmi mélypontot ért el (mintegy 15,4 millió tonnát). A Románia által exportált mennyiség még akkor is csekély, ha az első világháború előtti értékekkel hasonlítjuk össze: az export 1910-ben elérte az 1,8 millió tonnát.

Az adatok alapján látható tehát, hogy Románia a második világháború előtt sem volt abban a helyzetben, hogy az európai piacon diktálja az árakat – a gabonatermés 5%-os, valamint a búzatermés 6,4%-os részesedése az európai piacon nem hatalmazta fel erre. Kétségtelen, hogy az ország jelentős szereplőnek számított Európában, de semmi esetre sem ő diktálta a piacot. Ami a két világháború közötti időszakot illeti, csak a különleges gazdasági konjuktúra tette 1937-ben és 1938-ban nagy exportőrré Romániát. El kell mondanunk, hogy 1921–1934 között a búzaexport nagy ingadozást mutatott – voltak export nélküli évek (1923), és olyan esztendők (1934), amikor az export rendkívül kevés volt (1000 tonna alatt). Az európai és világszintű termelés 1935–1939 között jelentősen csökkent: a közeledő világháború felfuttatja a hadiipart, a munkaerő a termőföldekről átkerül a fegyvergyárakba, és a közeledő, elkerülhetetlen világégéssel józanul számoló országok nem adnak el gabonát, a lakosságot szeretnék megóvni a nélkülözéstől. Románia ebben a kontextusban éri el Európa teljes gabonatermelésének mintegy 8,3%-át, ami meglátszik az exporton is. Tehát egy rövid (1937–1938) világméretű búzatermelési válság idején a román export meghaladja a többi év átlagát: 1937-ben 1 millió tonna, 1938-ban 882 ezer tonna a kivitel, de még így is messze áll az első világháborút megelőző évek exportmennyiségeitől.

Összegezve: Románia nem számított Európa magtárának sem az első világháború előtt, sem a két világháború között. Az Európa magtára nevezet nem igaz csak azért, mert sokan annak hiszik. A számok, statisztikai kimutatásak makacs dolgok, nem lehet velük vitatkozni. Persze, a téma laposföld-hívői számára mindez kevés, ők úgyis a maguk vélt igazságát fogják mantrázni továbbra is. Számukra csak ennyit: Románia európai gabonaexportja 1937–1938-ban valóban kiemelkedő volt Európában. De ez az állapot csak azért állhatott elő, mert a többi ország készült a háborúra, és nem exportált búzát, tekintettel a saját szükségleteire (hadsereg ellátás, civil lakosság élelembiztonsága). Egyszerűbben fogalmazva: Románia a világháború „előestéjén” exportálja a legtöbb gabonát, éppen akkor, amikor élelembiztonság szempomtjából a legnagyobb szüksége lett volna rá.  

Kun-Gazda Gergely, falugazdász