Erdélyben is nagyon elterjedt a mindenevő, barnássárgás színű spanyol csupaszcsiga, amely jelentős kárt okoz a háztáji gazdaságokban, kisebb-nagyobb mezőgazdasági területeken. A csigák megfékezésére egyelőre kevés módszer kínálkozik: nálunk őshonos szárnyasok nem eszik, csak az indiai futókacsa.
Erdély-szerte sok gondot okoznak a kertekben, termőföldeken a különféle csigák, amelyek alaposan megdézsmálják a termést, mivel nagyon elszaporodhatnak. Több erdélyi megyében panaszkodnak a gazdák, hogy tehetetlenek a csúszómászókkal szemben, főként a barnássárgás színű spanyol csigák féktelen elszaporodása okoz gondokat.
A spanyol csiga adventív (nálunk nem őshonos), és invazív (özönfaj): magyarán nagyon gyorsan szaporodik és sikeresen képes az új élőhelyeken nemcsak megjelenni, de ott elterjedni, azt dominálni is. Európában különböző időpontokban jelentek meg, nálunk 8-10 éve – attól függően, hogy az ország mely pontját nézzük. A spanyol csiga látványosan jelen van, nemcsak a kertekben, de eső után a városok zöld területein, a parkokban is.
A csigainvázió súlyos problémát jelent a kertekre, kisebb-nagyobb mezőgazdasági területekre, a ház körüli gazdaságokra, jó ellenszer ellenük pillanatnyilag alig van. Lehet alkalmazni egyszerű, inventív módszereket, például a sörcsapdát és az indiai futókacsát. Csak ez a szárnyas képes nagy mennyiséget fogyasztani a spanyol csigákból, őshonos madaraink nem pusztítják ezt a csúszómászót annak speciális nyákja, pontosabban az abban található fehérje miatt. Így a spanyol csiga nagy gondot jelent, ez a faj valószínűleg továbbra is velünk fog maradni, a kérdés csak az, hogy mennyiben alakítja át maga körül azt az ökológiai rendszert, amibe beágyazódik. Ugyanis ez a spanyolnak nevezett faj mindenevő, képes arra is, hogy más csigákat felfaljon. Az is kérdés, hogy milyen válaszokat, lehetséges küzdési módokat alakít ki a védekezésre a mezőgazdaság.
A spanyol csigák gyorsabban szaporodnak, mint az őshonosok, és mivel kevesebb élőlénynek szolgálnak táplálékul, több marad életben belőlük középtávon. Ezek a csúszómászók esős időben tömegesen látszanak, de száraz időben is ott vannak, elbújva a növényzetben. Jelenlétük fő jelei a kertekben a nyálka, valamint a károsodott növények. Tényleges jelenlétük különösen eső után vagy magas páratartalmú időszakokban, például reggel és este figyelhető meg. A spanyol csupasz csiga májustól egészen a fagyok beálltáig pusztít, a rendszeresen öntözött területeket kifejezetten kedveli. Főbb tápnövényei közé sorolhatók a zöldségfélék és a bogyós gyümölcsűek, mint például a málna, de szereti a repcét vagy más szántóföldi növényeket is, adott esetben „kannibalizmusra” is hajlamos, más csigákat is elfogyaszt. A kertbe, ültetvénybe kerülve ez a csiga megnehezíti a betakarítás értékesítését, ugyanis az általa hagyott nyálka és széklet nyomaitól nem tudnak eltekinteni a gyümölcs- és zöldségvásárlók. Ebben a periódusban azért kaptak nagy figyelmet a spanyol csigák, mert most vannak jelen a kifejlett, ivarérett egyedei, melyek a nyár folyamán szaporodnak – akár 400 tojást is raknak a talajba, majd késő ősszel elpusztulnak. A fiatal példányok ugyanabban az évben kikelnek, és egész télen rejtettebb védett helyeken kitartanak, kora tavasszal az első kárt is ők okozhatják, a maximális táplálkozás és mobilitás a nyár folyamán megy végbe.
A védekezés tekintetében különbséget kell tenni a között, hogy egy kiskertről, nagyobb házi kertről, vagy szántóföldi kultúráról beszélünk. Azt is figyelembe kell venni, hogy az adott kert, terület mennyire áll kapcsolatban a környező területekkel. És hogy ez mit jelent? Ha például a házunk melletti kis területen látjuk a fajt, és a ház betonkerítéssel jól körül van határolva, vagy el van szigetelve, ott hatékony lehet a sörcsapda.
A sörcsapda elkészítése igen egyszerű: egy nagyobb műanyag poharat kell leásni a talajba úgy, hogy annak a felső szegélye egy vonalban legyen a talajszinttel, és sört kell beleönteni. Az illata oda fogja vonzani a csigákat, azok belemásznak, elpusztulnak. Ellenben ha a terület más kertekkel van szomszédságban, oda fogja vonzani a többi egyedet is, amit biztosan nem akarunk. Sokan használnak meztelen csigák ellen valamilyen vegyi anyagot, a legelterjedtebbek a só, mészpor, gipsz, hamu, szódabikarbóna, az ecet és az ammónium-nitrát. Ezekkel az a baj, hogy az ott előforduló és nem káros csigafajok ellen is hatnak. Ha a probléma olyan háztáji kertekben jelenik meg, ahol baromfit tartanak, nem kellene gondot okozzon 4-5 indiai futókacsa beszerzése. Ezek a szárnyasok a kertbe engedve hatékonyan összeszedik a csigákat: ahol ezt a módszert alkalmazták, ott jelentősen csökkent a kár.
Más a helyzet, ha nagyobb területeken, ipari mértékű termelés mellett kell védekezni. Ebben az esetben is van megoldás: meztelencsiga-fajok elleni fonálféreg–készítménynek vannak kereskedelmi forgalomban. A készítmény III. forgalmi kategóriájú, tehát szabadon hozzáférhető, bár eléggé új, ezért elképzelhető, hogy a hazai kereskedésekben még nem sokan ismerik. A Steinernema Feltiae fonálféreg készítményt kell keresni. A szer integrált termelésben is alkalmazható szabadföldi és hajtatott paradicsom, paprika, dísznövények és fűszernövények esetében, szántóföldi kultúrákban is jó szolgálatot tesz a meztelencsiga-fajok ellen. A készítményt a termesztés során évente 1-3 alkalommal kell kijuttatni a talajra öntözés, permetezés révén, napnyugta után, a használati útmutató alapján. A kezelés legalább 6 héten keresztül jelent majd megfelelő védelmet. Mivel egy fonálféreg-fajt alkalmazunk a védekezés során, teljesen környezetkímélő, és hatékony biológiai eljárásról beszélünk.
(Forrás: https://kronikaonline.ro)
