Elég nyitott szemmel járni az országban, hogy feltűnjenek a mezőgazdasági területek róvására egyre szaporodó, terebélyesedő napelemparkok. A minap az economica.net egy kimutatást közölt, miszerint alig két és fél év leforgása alatt 11 148 hektár termőterületen létesítettek napelemparkokat, telepítettek szélturbinákat, mindezt a zöld energia előállítását célzó befektetések égisze alatt. A listát Arad megye vezeti 2050 hektárral, a nyugati megyét Dâmbovița (1341 ha), Dolj (1270 ha), Teleorman (1004 ha), Olt (797 ha), Giurgiu (576 ha) és Temes (562 ha) követi, míg a legkevesebb termőterületet Ialomița (0,67 hektár), Máramaros (3,1 hektár), Neamț (4,24 hektár) és Vâlcea (8,5 hektár) megyében áldozták fel a zöld energia oltárán. Ha mélyebben vizsgáljuk a jelenséget, óhatatlanul feltevődik a kérdés: a napelemparkok kontra termőterület „mérkőzés” során, amelynek nyertese a jelek alapján kétségtelenül az előbbi,  vajon nem kerül-e veszélybe a nem is annyira távoli jövőben az élelmiszerbiztonság? Az elmúlt évtizedekben a napelemparkok, szélturbinák a zöld energiaforrásokra való átállás és a fenntarthatóság jelképévé váltak. Egyre több gazdálkodó és földtulajdonos dönt úgy, hogy termőföldjét napelemparkokká alakítja, kihasználva ezzel az állami támogatásokat és a megújuló energia gazdasági előnyeit. Csakhogy minden gazdasági előny ellenére a napelemekkel, szélturbinákkal beépített termőterületek – hogy az előbb feltett kérdésre válaszoljunk – komoly élelmiszerbiztonsági problémát jelentenek. Ugyanis a megújuló energia iránti kereslet növekedésével az európai országokban egyre több mezőgazdasági területet alakítanak át napelemparkokká. Azokon a termőföldeken, ahol a gazdák egykor búzát, kukoricát, szóját stb. termesztettek, vagy legelőket tartottak fenn, amelyeken szarvasmarhák, juhok és más állatok legeltek, most napelemparkok díszelegnek. Különösen nagy probléma, hogy ez a jelenség különösen a termékeny mezőgazdasági régiókban fordul elő, ahol könnyen elérhető az energiaszállítási infrastruktúra, és ahol egykor nagy értékű mezőgazdasági termelés folyt. Noha a mezőgazdasági területek napelemparkokká való átalakítása gyors gazdasági haszonnal jár egyes gazdálkodók számára, ez a tendencia azzal a veszéllyel jár, hogy csökken az élelmiszertermelésre rendelkezésre álló terület, ami nyomást gyakorol az élelmiszerláncra. Egyes régiókban ennek hatásait az élelmiszerárakban már érezni lehet. Kétségtelen, hogy a napelemek vonzó gazdasági alternatívát kínálnak a gazdálkodóknak a kiszámíthatalan mezőgazdasági jövedelmekkel szemben. Bár hosszú távon nyereséges, rövid távon a mezőgazdaság olyan ellenőrizhetetlen tényezőktől függ, mint az időjárási viszonyok, az éghajlatváltozás és a piaci ingadozások. Ezzel szemben az állami támogatással történő napelempark-beruházások stabil, hosszú távú bevételi garanciákkal járnak, így a gazdálkodók a napelemparkokban találnak pénzügyi biztonságot nyújtó megoldást, különösen az aszálytól vagy a mezőgazdasági piac kiszámíthatatlan változásától sújtott régiókban. Amikor a mezőgazdasági területeket napelemparkokká alakítják, a területveszteséggel egyenes arányban csökken az élelmiszertermelő képesség. Ez a masszív átalakítás a gabona- és zöldségtermelés csökkenéséhez vezet, amelyek a globális élelmezés elengedhetetlen termékei. Ezen túlmenően a szűkülő mezőgazdasági terület növeli az importfüggőséget azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági területekre a zöldenergia poitikai nyomása nehezedik, ezek az országok a globális élelmiszerpiac áringadozásaival szemben sebezhetőek, és ki vannak téve s az élelmiszerválság kockázatának. Éppen ezért a világ számos területén, beleértve az Európai Uniót is, már léteznek olyan szabályozások, amelyek korlátozzák a napelemek ellenőrizetlen terjeszkedését a mezőgazdasági területek róvására. Csakhogy ezzel egyidőben zöld energia iránti kereslet is folyamatosan növekszik, így továbbra is erős a gazdákra nehezedő gazdasági nyomás.   Kun-Gazda Gergely