Jelentős összegű európai uniós mezőgazdasági támogatások kerülnek az Egyesült Arab Emírségekhez köthető befektetői körökhöz – derül ki a The Guardian, a DeSmog, az El Diario és a G4Media közös oknyomozó anyagából. A vizsgálat szerint az Abu-Dzabiban uralkodó Al Nahyan családhoz, illetve az állami tulajdonú ADQ befektetési alaphoz kapcsolódó vállalatok az elmúlt években több tízmillió euró közvetlen agrártámogatásban részesültek az Európai Unióban.
A támogatások folyósítása jogszerű, mivel az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) keretében a kifizetések alapvetően a megművelt földterület nagyságához kapcsolódnak, nem pedig a földtulajdonos állampolgárságához vagy vagyoni helyzetéhez. Az eset ugyanakkor komoly vitákat váltott ki, különösen annak fényében, hogy az Al Nahyan családot a világ egyik leggazdagabb dinasztiájaként tartják számon, becsült vagyonuk meghaladja a 320 milliárd dollárt.
Több mint 71 millió euró öt év alatt
A kutatás szerint 2019 és 2024 között összesen több mint 71 millió euró uniós mezőgazdasági támogatás jutott olyan vállalatokhoz, amelyek közvetlenül vagy közvetve az Al Nahyan család, illetve az ADQ vagyonalap ellenőrzése alatt állnak. A kifizetések Romániában, Spanyolországban és Olaszországban működő mezőgazdasági érdekeltségeket érintettek.
A legnagyobb ismert kedvezményezett a romániai Agricost, amely mintegy 57 ezer hektáron gazdálkodik, és az Európai Unió legnagyobb egybefüggő mezőgazdasági üzemének számít. A vállalat csak 2024-ben hozzávetőleg 10,5 millió euró közvetlen támogatást kapott.
Spanyolországban az Al Dahra érdekeltségei több mint nyolcezer hektár mezőgazdasági területet kezelnek, és 2015–2024 között ötmillió euró KAP-támogatásban részesültek. Olaszországban pedig az ADQ által felvásárolt Unifrutti csoporthoz kapcsolódó gazdaságok esetében legalább 186 ezer euró támogatást azonosítottak.
Miért legális a rendszer?
Az uniós szabályozás nem különbözteti meg a támogatások kedvezményezettjeit a tulajdonosi háttér alapján. A KAP keretében azok a gazdálkodók vagy mezőgazdasági vállalkozások jogosultak támogatásra, amelyek az EU területén mezőgazdasági földet művelnek meg. Ennek következtében a külföldi befektetők tulajdonában lévő európai agrárvállalatok is ugyanúgy részesülhetnek támogatásban, mint a helyi szereplők.
A rendszer egyik sajátossága, hogy a területalapú támogatások közvetett módon a földtulajdonosokhoz is eljutnak, például a bérleti díjakon és a földárak emelkedésén keresztül. Ez akkor is igaz, ha a tulajdonosok személyesen nem vesznek részt a mezőgazdasági termelésben, vagy nem az Európai Unióban élnek.
Jelenleg nincs uniós szintű, egységes adatbázis arról, hogy a KAP-források mekkora része kerül nem uniós tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalatokhoz. A nyilvánosan hozzáférhető támogatási adatok ugyan tartalmazzák a kedvezményezettek nevét, székhelyét és a támogatások összegét, azonban a tényleges tulajdonosi szerkezetet vagy az állampolgárságot nem követik rendszeresen.
Korábbi európai parlamenti tanulmányok szerint Romániában a mezőgazdasági földterületek mintegy tíz százaléka nem uniós befektetők kezében lehetett, míg további 20–30 százalék uniós, de külföldi érdekeltségű vállalatokhoz tartozott. A Temes megyei térségben például jelentős földterületeket művelnek olasz tulajdonosi háttérrel rendelkező társaságok.
Az élelmezésbiztonság stratégiai kérdés az Emírségek számára
A szakértők szerint az Öböl menti államok mezőgazdasági befektetéseit elsősorban nem új üzleti lehetőségek keresése motiválja, hanem az élelmezésbiztonság hosszú távú garantálása. Az Egyesült Arab Emírségek sivatagi adottságai, korlátozott vízkészletei és magas importfüggősége miatt kiemelten sérülékeny az élelmiszerellátás szempontjából.
Az ország ezért 2051-ig szóló nemzeti élelmiszerbiztonsági stratégiát dolgozott ki, amelynek célja, hogy az Emírségek a világ élvonalába kerüljön az élelmiszerbiztonsági mutatók tekintetében. A program többek között a hazai, csúcstechnológiára épülő mezőgazdasági termelés fejlesztésére, az importforrások diverzifikálására, stratégiai készletek kialakítására, valamint külföldi mezőgazdasági beruházások ösztönzésére épül.
Ebben a kontextusban az európai mezőgazdasági földek és agrárvállalatok felvásárlása elsősorban az ellátásbiztonságot szolgálja, miközben az uniós támogatások megszerzése inkább a rendszer működéséből fakadó következménynek tekinthető.
Kun-Gazda Gergely
