Az Európai Unió új természetvédelmi célkitűzései egyre élesebb vitákat váltanak ki a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban. Miközben Brüsszel a leromlott ökoszisztémák helyreállítását és Európa természeti ellenálló képességének növelését tekinti stratégiai prioritásnak, a gazdák és erdőtulajdonosok attól tartanak, hogy az intézkedések földhasználati korlátozásokhoz, többletköltségekhez és újabb adminisztratív terhekhez vezetnek.
Az úgynevezett uniós helyreállítási rendelet az Európai Zöld Megállapodás egyik kulcseleme. A jogszabály célja, hogy 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20 százalékán természet-helyreállítási intézkedések valósuljanak meg, míg hosszabb távon – 2050-re – valamennyi helyreállításra szoruló ökoszisztéma javuló állapotba kerüljön.
A kezdeményezés támogatói hangsúlyozzák: nem arról van szó, hogy a természetet egy korábbi, „érintetlen” állapotába kellene visszaállítani. A cél inkább az, hogy a környezeti rendszerek ellenállóbbá váljanak a klímaváltozással, az aszállyal, az erózióval és a biológiai sokféleség csökkenésével szemben.
Talajvédelem, erdőmegújítás és vizes élőhelyek
A rendelet különösen a mezőgazdasági területekre, az erdőkre, a tőzeglápokra, a folyókra és a városi zöldövezetekre összpontosít. Az elképzelések szerint a talajoknak nagyobb mennyiségű vizet és szén-dioxidot kellene megkötniük, az erdőállományokat ellenállóbbá kellene tenni a klímaváltozás okozta károkkal szemben, míg a lecsapolt tőzeglápokat ismét természetes vízháztartásukhoz közelítő állapotba állítanák vissza, hogy újra jelentős szénelnyelő szerepet tölthessenek be.
Az Európai Unió ugyanakkor csak az általános célokat határozza meg. A konkrét intézkedések kidolgozása és végrehajtása a tagállamok feladata lesz. Ennek érdekében minden országnak nemzeti helyreállítási tervet kell készítenie, amely tartalmazza az érintett területeket, az alkalmazandó intézkedéseket, valamint a megvalósítás ütemezését. A haladást rendszeres értékelések alapján követik majd nyomon, többek között a biodiverzitás, a talajállapot és az erdők egészségi mutatói alapján.
A gazdák földvesztéstől tartanak
A mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok kritikái elsősorban a gyakorlati következményekre irányulnak. Sok gazda attól tart, hogy egyes földterületek kikerülhetnek az intenzív termelésből, ami csökkentheti a gazdaságok jövedelmezőségét és versenyképességét.
Különösen vitatott kérdés a tőzeglápok újranedvesítése. Az ilyen területek hagyományos mezőgazdasági művelése a jövőben korlátozottá válhat, miközben az alternatív földhasználati modellek – például az úgynevezett „mocsári gazdálkodás” – sok térségben még nem bizonyultak gazdaságilag stabilnak vagy kiszámíthatónak.
Az erdőtulajdonosok részéről szintén komoly aggályok fogalmazódtak meg. Többen attól tartanak, hogy a fafaj-összetételre, a fakitermelésre vagy az erdőkezelési módszerekre vonatkozó új előírások korlátozhatják tulajdonosi jogaikat, miközben jelentős többletberuházásokat tesznek szükségessé.
A végrehajtás módja a kulcskérdés
Szakértők szerint a rendelet alapvető célja – az ökoszisztémák megerősítése és a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség javítása – hosszú távon széles körű támogatást élvezhet. A konfliktusok elsősorban abból fakadnak, hogy az érintett ágazatok attól tartanak: a szabályozás túl gyorsan, megfelelő kompenzáció és gyakorlati alkalmazhatóság nélkül kerülhet bevezetésre.
A következő években ezért döntő jelentőségű lesz, hogy a tagállamok milyen módon dolgozzák ki saját helyreállítási terveiket, és mennyire sikerül bevonniuk a gazdákat, erdészeket és vidéki közösségeket a folyamatba.
Kun-Gazda Gergely
