Bár a nemzetközi olajárak és a tőzsdei jegyzések alapján úgy tűnhet, hogy a Hormuzi-szoros körüli konfliktus hatásai már lecsengtek, a globális gazdaság – különösen a mezőgazdaság – számára a valódi következmények csak most kezdenek kibontakozni. Az egyik legsúlyosabb kockázat a dízelüzemanyag piacán jelentkezhet, ami közvetlenül érinti a mezőgazdasági termelést, a szállítást és az élelmiszerárakat.
A Hormuzi-szoros részleges lezárása márciusban és áprilisban a globális olajkereslet mintegy 10 százalékának megfelelő kiesést okozott. Ennek ellenére az olaj világpiaci ára „mindössze” körülbelül 60 százalékkal emelkedett. Elemzők szerint ez részben annak köszönhető, hogy a világ stratégiai és rejtett készletei nagyobbnak bizonyultak a korábban becsültnél, miközben az Egyesült Államok rekordközeli kitermeléssel próbálja stabilizálni a piacot.
A helyzet azonban korántsem megnyugtató. Az elmúlt hetekben egyre több ország vezetett be exportkorlátozásokat az olajtermékekre, különösen a dízelre. Kína, Oroszország, India, Pakisztán és Kazahsztán már korlátozta vagy megadóztatta a kivitel egy részét, hogy saját belső piacát védje az ellátási zavaroktól és az áremelkedéstől.
Az európai piac ugyan várhatóan nem marad nyersolaj nélkül, a dízelüzemanyag azonban szűk keresztmetszetté válhat. Az európai finomítók többsége hagyományosan benzintermelésre optimalizált, miközben a jelenlegi piaci helyzetben sok üzem inkább a magasabb profitot biztosító kerozingyártásra áll át. Ez tovább csökkentheti a rendelkezésre álló dízelmennyiséget.
Az Egyesült Államok egyelőre nem tervez exportkorlátozást, ugyanakkor az amerikai belpolitikai nyomás gyorsan változtathat ezen. A novemberi félidős választások közeledtével a magas üzemanyagárak politikailag is érzékeny kérdéssé váltak, és egyre több amerikai politikus bírálja az energiaexportot, amely szerintük tovább emeli a belföldi árakat.
Európában több ország már aktiválta válságforgatókönyveit. Hollandia például április közepén léptette életbe olajválság tervének első szintjét, amely jelenleg még a piac monitorozására korlátozódik, de a későbbi fázisokban akár üzemanyag-jegyrendszer bevezetése is lehetséges.
A mezőgazdaság számára a helyzet különösen aggasztó. A dízelárak emelkedése közvetlenül növeli a talajművelés, vetés, betakarítás és szállítás költségeit, miközben a műtrágyapiacra is erős nyomás nehezedik. A nitrogénműtrágyák előállítása ugyanis szorosan kapcsolódik az energiaárakhoz, ezért az energiadrágulás gyorsan megjelenik az inputköltségekben is.
Szakértők szerint 2026-ban világszerte romolhatnak a terméshozamok, különösen azokban az országokban, ahol a gazdálkodók nem tudják megfizetni az őszi műtrágyázást vagy az intenzív technológiákat. Brazília már most figyelmeztetett arra, hogy a műtrágyaárak emelkedése veszélyezteti a következő szezon termelését.
Az élelmiszerpiacokon ez újabb drágulási hullámot indíthat el. Az agrárszektor szereplői arra emlékeztetnek, hogy a 2011-es arab tavasz egyik kiváltó oka szintén a kenyér- és élelmiszerárak hirtelen emelkedése volt.
Az európai agrárpolitika számára a jelenlegi válság ismét előtérbe helyezi az energiafüggetlenség kérdését. Több szakmai elemzés szerint az EU-nak erőteljesebben kellene támogatnia a bioüzemanyagokat, a biometánt és minden olyan alternatív energiaforrást, amely csökkentheti a fosszilis dízel iránti keresletet.
A mezőgazdaság számára ugyanis a dízel nem pusztán üzemanyag, hanem stratégiai termelési tényező. Egy tartós ellátási zavar vagy újabb árrobbanás nemcsak az európai termelők jövedelmezőségét veszélyeztetheti, hanem a globális élelmezésbiztonságot is.
Kun-Gazda Gergely
