Miközben Európa egyre gyakrabban szembesül szélsőséges hőhullámokkal, aszállyal és vízhiánnyal, a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi hozzáállás nem feltétlenül változik ugyanabba az irányba. Sőt, egy friss németországi felmérés szerint éppen az ellenkező folyamat figyelhető meg: nő azoknak az aránya, akik kételkednek a klímaváltozás tényében vagy annak emberi eredetében.
A jelenség különösen érdekes egy olyan időszakban, amikor a szélsőséges időjárási események közvetlenül is érzékelhetők. A gazdálkodók számára az aszály, a tartós hőség, a vízhiány vagy éppen a szélsőséges csapadék már nem elvont környezetvédelmi kérdés, hanem a termelés eredményességét meghatározó tényező.
A Flensburgi Egyetem több mint 3000 ember bevonásával végzett felmérése ugyanakkor azt mutatja, hogy a társadalmi vélemények nem feltétlenül követik a tudományos eredményeket. A vizsgálatban részt vevők 59 százalékánál egyetlen év alatt erősödtek a klímaváltozással és annak következményeivel kapcsolatos kétségek. Ezzel párhuzamosan a klímavédelem fontossága is visszaesett: míg korábban a negyedik legfontosabb társadalmi kérdésnek számított, a vizsgálat idejére a kilencedik helyre csúszott vissza.
Nem feltétlenül a pénztárca dönti el, ki hisz a klímaváltozásban
A kutatás egyik érdekes következtetése, hogy a klímaszkepticizmus mögött nem elsősorban az emberek anyagi helyzete áll. Sokkal fontosabbnak bizonyult az állami és tudományos intézményekbe vetett bizalom, a politikai hovatartozás, illetve az, hogy az emberek mennyire elégedettek a demokratikus intézmények működésével. Ez azért fontos megállapítás, mert azt jelzi: a klímaváltozásról szóló vita egyre kevésbé pusztán tudományos kérdés. Sok esetben politikai és társadalmi identitások kapcsolódnak hozzá.
Az emberek ugyanazokat az információkat is eltérően értelmezhetik attól függően, hogy milyen politikai vagy világnézeti közegből érkeznek. Az úgynevezett „identitásvédő gondolkodás” pedig könnyen oda vezethet, hogy valaki a saját meggyőződésével ellentétes tudományos eredményeket is elutasítja.
A fejlett világban erősebb a klímaszkepticizmus
A felmérés egy másik érdekes különbségre is rámutat. A klímaszkepticizmus elsősorban a fejlettebb nyugati társadalmakban erős, miközben a világ szegényebb régióiban sokkal közvetlenebbül érzékelik a környezeti változások következményeit. Indiában, Afrikában és a globális Dél más térségeiben például a vízhiány, a szélsőséges hőmérséklet vagy az időjárás változása sok esetben közvetlenül az élelmiszer-termelést és az ivóvízellátást veszélyezteti.
Ezekben az országokban ezért a klímavédelem sokkal kevésbé elméleti vagy politikai kérdés. A kibocsátás csökkentése mellett legalább ilyen fontos a változó körülményekhez való alkalmazkodás. A klímaváltozás kezelése sok helyen nem ideológiai választás, hanem a gazdasági és társadalmi túlélés része.
A gazdák számára már nem elméleti kérdés
A mezőgazdaság különösen érzékenyen reagál az időjárási szélsőségekre. Egy hőhullám önmagában is komoly terméskiesést okozhat, az aszály pedig nemcsak az adott évi termést veszélyezteti, hanem a talaj állapotára, a vízkészletekre és a következő termesztési ciklusokra is hatással lehet.
Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők számára a klímaváltozásról szóló vita gyakran egészen más megközelítést igényel, mint a politikai vagy környezetvédelmi kommunikáció. Egy gazdálkodót elsősorban az érdekel, hogyan tudja a termelését biztonságosabbá tenni. Van-e elegendő víz az öntözéshez? Milyen fajtát érdemes vetni? Hogyan lehet megőrizni a talaj nedvességét? Megéri-e beruházni öntözőrendszerbe vagy új gépekbe? Mekkora többletköltséget jelent az alkalmazkodás?
Ezekre a kérdésekre adott gyakorlati válaszok sokkal fontosabbak lehetnek a termelő számára, mint egy újabb politikai vita arról, hogy ki milyen mértékben felelős a klímaváltozásért.
Nem tiltásokkal kellene eladni a zöld átállást
A németországi kutatás alapján a szakértők szerint a klímaváltozásról szóló kommunikációban is változásra lenne szükség. A pusztán tiltásokra, korlátozásokra és áldozatvállalásra épülő üzenetek könnyen ellenállást válthatnak ki. Ehelyett sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni arra, hogy milyen gazdasági előnyökkel járhat az alkalmazkodás és a zöld átállás. Az energiafüggetlenség, az alacsonyabb energiafelhasználás, az új technológiák, az új munkahelyek és a gazdasági versenyképesség olyan szempontok, amelyek a klímavédelem kérdését a mindennapi élethez közelebb hozhatják.
A mezőgazdaságban ugyanez érvényes. A víztakarékos öntözés, a talajnedvesség megőrzése, a szárazságtűrő fajták használata, az energiahatékony gépek vagy a megújuló energiaforrások alkalmazása nem feltétlenül „klímapolitikai” intézkedésként jelenik meg a gazdálkodó számára. Sokkal inkább olyan beruházásként, amely csökkentheti a termelés kockázatát és javíthatja a gazdaság hosszú távú működőképességét.
A szélsőséges időjárás önmagában nem győzi meg az embereket
Talán ez a németországi kutatás legfontosabb tanulsága: attól, hogy az emberek megtapasztalják a hőhullámokat és az aszályt, még nem feltétlenül változik meg automatikusan a klímaváltozással kapcsolatos véleményük. Sőt, ha az emberek nem bíznak a politikai és tudományos intézményekben, a szélsőséges időjárási események önmagukban nem biztos, hogy meggyőzik őket. Ezért a klímaváltozásról szóló kommunikációban legalább olyan fontos lehet a bizalom helyreállítása, mint maga az információ átadása.
A társadalmi vita akkor lehet eredményes, ha a klímavédelem nem politikai törésvonallá válik, hanem olyan gyakorlati kérdéssé, amelyben az emberek saját érdekeiket is felismerik. Mert az aszályt és a hőséget nem lehet politikai hovatartozás szerint megélni. A föld kiszáradása, a terméskiesés vagy az állatok hőstressze ugyanúgy érinti a gazdálkodót, függetlenül attól, hogy mit gondol a klímaváltozásról.
Éppen ezért a következő évek egyik legfontosabb kérdése nem csupán az lesz, hogy sikerül-e csökkenteni a kibocsátást, hanem az is, hogy képesek leszünk-e úgy alkalmazkodni a változó éghajlathoz, hogy közben a gazdaság és a mezőgazdaság működőképessége is megmaradjon.
Kun-Gazda Gergely
