Jelenleg az EU nitrogénműtrágya-importjának több mint 25%-a Oroszországból származik, további jelentős mennyiség pedig Fehéroroszországból érkezik. A brüsszeli döntéshozók ezt a 25%-os kvótát „függőségnek” nevezik, és a jelek szerint mindent megtesznek, hogy megszüntessék az „áldatlan” állapotot.
Hogyan?
Hát úgy, hogy az Európai Parlament 411 szavazattal 100 ellenében megszavazta a júliustól életbe lépő fokozatos vámtarifa-emelkedést. Ha megnézzük a brüsszeli „mestertervet”, azt látjuk, hogy 6,5%-os vámot vetnek ki az Oroszországból és Fehéroroszországból származó műtrágyaimportra, amit aztán a 2025–2026-os időszakra tonnánként 40–45 euróra emelnek, hogy aztán a tarifák 2028-ra elérjék a 430 eurót (!) tonnánként. Világos, érthető intézkedés az európai mezőgazdaság teljes tönkretételére. Legalábbis egyelőre így látszik.
Minden bejelentés olyan, mint az érem: két oldala van. Ami az egyiknek fáj, az a másiknak örömet jelent.
Nézzük hát…
Az Európai Parlament hivatalos bejelentése az orosz műtrágyák elleni szankciókról nyugtalanságot és zűrzavart okozott a piacokon – írja a nyugati sajtó a rácsodálkozás hangnemében. Miért kell ezen tágra kerekedett szemmel értetlenkedni? Mégis mire vártak? Igen, az európai agráriumhoz intézett hadüzenettel egyenértékű döntésre az érintettek nyugtalansággal reagálnak, ami teljesen érthető. A bejelentés egyféle hatást eredményezett a termelők és kereskedők, és teljesen másfélét a gazdák körében. Az előbbiek erre már hónapok óta várták, hogy a szankciók és a vámtarifák emelkedésének hivatalos bejelentésével tudják megindokolni, igazolni a saját áremeléseiket az új szezonra.
Viszont a gazdák esetében teljesen más jelentése van a „nyugtalanságnak és a zűrzavarnak”. A nitrogénműtrágyák krónikus hiánya, az egekbe szökő műtrágyaárak rendkívül megterhelik a „kiadás” rovatot. Tekintsük csak át újra a helyzetképet: a vámoknak „köszönhetően” egyre drágább orosz műtrágya (2028 után, a 430 euró/tonna tarifa életbe lépését követően mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez gyakorlatilag az orosz műtrágyák behozatalának végét fogja jelenteni), gyengélkedő európai termelés (aminek egyik magyarázata az olcsó orosz gáz kitiltása Európából), extraprofit után ácsingózó kereskedők, másfelől pedig meredeken zuhanó gabonaárak – néhány kivételtől eltekintve nyugodtan lehet beszélni a legtöbb agrártermék árcsökkenéséről. Gondolom nem kell közgazdasági Nobel-díj várományosának lenni, hogy a képletből kiolvassuk az európai agrárium lassan, de egyre biztosabban körvonalazódó csődjét.
Talán nem lenne rossz, ha a valóságtól láthatóan teljesen elszakadt brüsszeliták figyelembe vennék a COPA-COGECA vészharangját, miszerint az orosz műtrágyára kivetett és a továbbiakban kivetendő vám „potenciálisan pusztító” lehet a mezőgazdaság számára. Továbbá az is igencsak üdvösséges lenne, ha a politikai-ideológiai vágyvezérelt „elitek” (?) meghallanák az érdekvédelmi szervezet azon figyelmeztetését is, hogy az orosz-ukrán háború árnyékában „az európai gazdatársadalom nem vállhat járulékos áldozattá”.
A bejelentett döntésnek nem csak két oldala van, hanem indoklása is.
Lássuk hát…
A magyarázat szerint az EU így reméli az európai műtrágyatermelés fellendítését. Csak hogy értsük jól: amit eddig Európában évtizedeken át következetesen elhanyagoltak, most hirtelenjében újjá akarják éleszteni, fel akarják lendíteni. Láttunk már ilyent a hadiipar vonatkozásában, ismerős tehát az ábra. Eltekintve attól, hogy az „Európa újrafelfegyverzése” program nemlétező pénzügyi forrásokba vetett ábránd, és nem feszegetve, hogy a műtrágyatermelés fellendítése mégis milyen pénzekből fog megvalósulni, kérdezzünk egy sokkal egyszerűbbet: jó, jó, de addig mi lesz? Nem sokkal normálisabb volna az orosz műtrágyaimport fenntartásával párhuzamosan új műtrágyagyárakat építeni, a meglévőket korszerűsíteni, létrehozni a szükséges logisztikát, és amikor minden készen áll, akkor visszlát inteni az orosz behozatalnak?
És ekkor…
… megszólalt Tiffanie Stephani: „Fogy az idő. (…) Három éve sürgetjük az uniós szintű fellépést” – nyilatkozta a norvég műtrágyaóriás, a Yara képviseletében. Ez a rövid mondat többet mond el, mint bármilyen hivatalos magyarázat. A kijelentés úgy értendő, hogy az európai műtrágyagyártó óriáscégek három éve lobbiznak egy ilyen döntés meghozataláért, hogy az orosz műtrágyákkal szemben ők kerüljenek helyzeti előnybe. Igen, az európai gazdák ennek a nyerészkedési törtetésnek is a járulékos áldozataivá vállhatnak. Ezt pedig az idézett hölgy is jól tudja, ezért is ismerte el, hogy „a gazdák aggodalmai több, mint jogosak”. Félreértés ne essék: itt nem őszinte együttérzésről van szó! Egyszerűen kommunikációs szakértőként színlelt empátiával arra törekszik, hogy minimalizálja a gazdák későbbi haragjából fakadó károkat.
De addig mi lesz? – szólt a kérdés korábban.
A kérdésre adott brüsszeli választ a france24.com elemzéséből idézzük: Az EU az Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, az Egyesült Államokból, Trinidad és Tobagóból valamint Nigériából származó importra kivetett vámok eltörlését javasolta, hogy csökkentse az ársokkot”. Ezt nevezem… érkezzen bárhonnan (vámmentesen!), akár a világ szó szerinti túloldaláról is, csak ne az oroszoktól… Ruszofóbia, a legmagasabb fokon…
Orosz műtrágyamentes Európa, felfuttatott termelés, tejjel-mézzel öntözött migránscsalogató jólét…. Az Unió „elitjeinek” köszönjük, hogy az agráriumot így és ennyire szeretik.
Csakhogy az európai mezőgazdaság ebbe a nagy szeretetbe belehal…
Kun-Gazda Gergely
