Attól kezdve, hogy idén nyáron Romániában megjelent a kiskérődzők pestisjárványa, a kór által előidézett jogos gazdasági aggodalmak mellett felszínre kerültek a társadalmi problémák is. Megmutatkozott mindenek előtt, hogy Romániában a juhtenyésztők úgy egyénileg, mind szervezetileg rendkívül megosztottak. Gyakorlatilag ugyanaz volt látható, mint nem sokkal ez előtt a gazdatüntetések esetében: egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, követeléslisták, magatartásformák. Gyakran hallani, hogy az agrárium szereplői nem tömörülnek hatékonyan működő érdekvédő gazdasági egyesületekbe – nos, most ennek pont az ellenkezőjét láttuk: annak voltunk a tanúi, hogy a juhtenyésztők társadalmát szétforgácsoló, különböző érdekek mentén szervezett egyesületek, alapítványok, szevezetek miképpen feszülnek egymásnak.
És mit tettek ez alatt az idő alatt az állami hatóságok? Többnyire hallgattak, illetve a járvány elején egymásnak ellentmondó, bikkfanyelven megfogalmazott nyilatkozatokkal igyekeztek nyugtatni a kedélyeket – nem sok eredménnyel. Több mint másfél hónapnak kellet eltelnie ahhoz, hogy megszülessenek a szakmaiságon alapuló politikai döntések: az állatvásárok, kiállítások betiltása, az állatok mozgatásának felfüggesztése, az állategészségügyi hivatal által végzett biológiai mintavétel rendszeres végzése, beteg állatok esetében a karanténintézkedések stb. Mindezek arra hivatottak, hogy megelőzzék a pestis terjedését, és a juhok, kecskék tömeges leölésének szükségességét.
Az állami hatóságok hezitálása, a rossz kommunikáció és a megkésett döntések azt eredményezték, hogy megjelentek az összesküvés-elméletek. Amikor bármely, az ország gazdaságát, széles társadalmi rétegek hagyományos megélhetési formáját fenyegető kihívás megjelenésekor nincs gyors, következetes reakció a probléma kezelésére létrehozott és közpénzekből fenntartott állami intézmények részéről, ez természetes következmény: a nem időben, nem kellően informált gazdák elkezdték saját kútfőből „kitalálni” a kiváltó okokat és a nem túl népszerű megoldások célját. Ez vezetett a „járvány nem létezik, mindez csak kitaláció” általánosan elterjedt meggyőződéséhez, illetve ahhoz, hogy a jelenség hátterében az összeesküvés-elméletekre amúgy is rendkívül fogékony romániai lakosság obskúrus háttérérdekeket, a globális tőke alattomos manővereit véli felfedezni.
Ezzel kapcsolatban szeptember 11-én megtörtént a „csoda”. Alexandru Bociu, az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság elnöke a TVR1 csatorna Agrostrategia című műsorában megpróbálta eloszlatni a tévhiteket, igyekezett tételesen cáfolni az összeesküvés-elméletek minden tartópillérét. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a kiskérődzők pestisjárványa igenis létezik, laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták jelenlétét. Érdekességképpen azt is elmondta, hogy a hazánkban jelen lévő vírustörzs nem ugyanaz, mint ami Görögországban pusztítja a juh- és kecskeállományt.
Persze, a laboreredményeket bármely pestisszkeptikus megkérdőjelezheti, mondvan, mindezek rejtett érdekek mentén manipulált biológiai vizsgálatok konklúziói. Nos, ezeknek a járványtagadóknak tudniuk kell, hogy Európában Románia rendelkezik a legerősebb állatorvosi-állategészségügyi laboratóriumhálózattal, továbbá három referenciaintézet is működik. Ráadásul az Európai Bizottság kérésére az elemzéseket Románia a párizsi nemzetközi laboratóriumba is elküldte. A hazai és a párizsi vizsgálatok egy afrikai vírustörzs jelenlétét mutatták ki, azt még nem tudni, hogy ez milyen úton került be az országba. Egyébként a laborvizsgálatok eredményeit bármikor a tenyésztők rendelkezésére bocsátják, amennyire erre igény van.
A járvány jelenléte tagadhatatlan – állatok nagy számban haltak el, ebből lehetett arra következtetni, hogy valami nagyon nincs rendben. Amikor a kiskérődzők elkezdtek tömegével pusztulni, értesíteni kellett az állatorvosokat, akik kiszálltak a helyszínre, mintákat vettek, ezeket a megyei laboratóriumokba, majd a referenciaintézményekbe továbbították, ennek a folyamatnak az erdedményeképpen a vírus jelenléte beigazolódott. Felejtsük tehát el azt a mítoszt, miszerint a betegség nem létezik! Nagyon is valóságos, és rendkívül agresszív. Sajátos evolúciója van, a fertőzött állatok több, mint 70%-a 30-40-50 napon belül elpusztul. A megfékezésre más lehetőség nincs, csak az intézkedések szigorú betartása.
És végül… Ugye emlékszünk a nem is olyan rég tomboló Covid-járványra? Akkor is mindenféle összeesküvés-elméletek burjánoztak, az ország lakosságának igen nagy hányada bizonyult mindent (is) tudó „vírusszakértőnek”. Mert valahol azt olvasta, valakitől azt hallota, hogy… És közben tömegével haltak meg az emberek. Hát ne essünk újra ebbe a hibába! Mielőtt markáns, megfellebezhetelen magánvéleményt fogalmaznánk meg a kiskérődzők pestisjárványával kapcsolatban tájékozódjunk megbízható, hiteles forrásokból!
Kun-Gazda Gergely
