Vége az almaszüretnek, azonban a mintegy négyszázezer tonnás romániai almaterméssel komoly értékesítési gondok vannak. Az importalma által uralt beföldi piacon a helyi termesztésű gyümölcsök nehezen jutnak be az áruházláncok polcaira. A Krónika által megszólaltatott mezőgazdasági szakember szerint ennek oka a hiányzó tárolókapacitás.

Az erdélyi zöldség- és gyümölcspiacokat ellepte a helyi gazdák almatermése. A néhány almafával rendelkező kistermelőktől az intenzív telepítéseken gazdálkodó agrárvállalkozókig igen színes felhozatallal találkozik a vásárló. A romániai nagyáruházak polcain azonban alig találni hazai gyümölcsöt: az alma- és körteválaszték zöme Lengyelországból érkezik.

Az üzletekben megtapasztalt ,,empirikus valóságot” némiképp cáfolják a nemzetközi adatok. Az Amerikai Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának (USDA) statisztikái szerint az Európai Unió tagországai között az almatermesztésben 7. helyet elfoglaló Románia az uniós piac almafelhozatalának 11 százalékát adja. Az USDA nyári becslése szerint idén a romániai almatermesztő farmokról várhatóan 406 ezer tonna termést takarítanak be, ami 1 százalékos csökkenést mutat az előző 2-3 esztendő átlaghozamához képest.

A statisztikák szerint tehát Románia viszonylag stabil almatermesztő ország, a hazai nagyáruházak polcain azonban ennek kevés nyomát látjuk. Szembetűnő viszont az európai uniós almapiac 31 százalékát megtermelő lengyel gazdák ,,nyomulása”. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint 2023 első öt hónapjában Románia 66 100 tonna almát importált 31,7 millió euró értékben. Az év első felében főleg Lengyelországból érkező almaimport 23,7 százalékkal volt nagyobb a tavalyi év azonos időszakához képest. Elméletileg tehát almából nem szorulna behozatalra Románia, az üzletek polcai mégis importalmával vannak tele.

Zamatos ízű gyümölcsöt zöldségpiacokon lehet vásárolni

A közép-erdélyi térség gyümölcstermesztését jól ismerő Simon Zoltán falugazdász – aki a Kolozs megyei Detrehemtelepen almatermesztéssel is foglalkozik – az ellentmondás okát abban látja, hogy Romániában kevés a zöldség- és a gyümölcsfélék tárolókapacitása. Hűtőházak hiányában a gazdák arra kényszerülnek, hogy az almabetekarítást követő egy-két hónapon belül a termést értékesítsék, a téli hónapokra csak minimális mennyiséget tárolnak. A szakember szerint az áruházláncok uralta romániai piacot már hosszú évek óta ,,letarolta” az importalma, ezért nehéz ezt a trendet megfordítani.

,,Megfelelő tárolókapacitások híján az erdélyi termelők többsége termékeivel nem jut be a nagyáruházak polcaira. A gyümölcs- és a zöldségbeszállítókkal az áruházláncok szerződést kötnek, amiben az is meg van határozva, hogy hónapkra, illetve hetekre leosztva mekkora mennyiséget vár el az üzletlánc. Aki a folyamatos szállítást nem tudja vállalni, annak esélytelen áruházakba bekerülni, emiatt csak a kistermelői, illetve a nagybani piacokon tudja termékét eladni” – foglalja össze a hazai almatermesztők legnagyobb gondját a Kolozs megyei falugazdász. A betakarítási szezonban történő értékesítés nagy hátránya, hogy a túltelített piacon alacsonyak a felvásárlói árak, így a gazda minimális haszonnal vagy önköltségi áron tudja csak értékesíteni a termést. Miközben az erdélyi alma íze, zamata, beltartalma felülmúlja az importalmák minőségét.

Simon úgy látja, van egyféle elmozdulás a helyi termékek irányába. Egyre több vásárló ismeri fel, hogy jobban jár, ha a helyi piacokról, a helyi termelőktől szerzi be télire a gyümölcsöt. Tapasztalata szerint a legtöbb erdélyi almatermesztő gazda a nagyüzemekben kötelező évi 12 permetezés felét ha alkalmazza. A kisüzemi vagy kistermelői alma ezért nem egyöntetű, nem annyira szép és formás, mint például a lengyelországi importgyümölcs. Aki ennek előnyeivel tisztában van, az a piacon eleve a ,,rozsdásabb”, pöttyösebb, vagy a féreg nyomait mutató almát keresi, mert az jóval kevesebb vegyszert tartalmaz, így a fogyasztása egészségesebb.

Kis telepítések váltják a nagy farmokat

A szocialista országok almapiacát meghatározó romániai nagyüzemi almatermesztés helyét a kilencvenes évektől fokozatosan átvették a kisebb területen termelő agrárvállalkozók. Az állami mezőgazdasági vállalatok nagy telepítései mára lepusztultak. Ahol a fákat nem vágták ki, ott bozottenger, vagy semmit nem termő ,,almaerdő” uralja a tájat. A több száz hektáros régi farmokhoz képest az újabb telepítések maximum tíz hektáros gazdaságok. Az európai uniós pályázati pénzekből almafarmot létesítő gazdák többsége azonban 2-3-4 hektáros területeket ültetett be facsemetékkel. Simon Zoltán szerint az elmúlt tíz évben zömében almatelepítésre 50-60 ezer eurós pályázatokat nyertek el a gazdák, kiemelkedő esetben pedig százezer euró körüli összeget. Az uniós pályázatoknál ennél jóval magasabb a megfinanszírozható felső határ, azonban a termelőknek nincs elegendő forrása a 30 százalékos önrészre.

,,A rövid értékesítési láncok elterjedésével előtérbe kerül a termelő. A vásárló tudni fogja, hogy milyen településről és milyen gazdától származik a megvásárolt gyümölcs. Ha ennek a jelentősége tudatosodik az emberekben, akkor megváltozhatnak a vásárlói szokások is, és hangsúlyosan előtérbe kerül a hazai termék” – mutatott rá a Krónikának a mezőségi falugadász.

A szakember azt is nyomatékosította, hogy a jelenlegi értékesítési gondok ellenére is megéri almát termelni intenzív vagy félintenzív telepítéseken. A legszebb gyümölcsöt a gazda friss áruként értékesítheti, a maradékból almalevet tud préselni, vagy beörli cefrébe, és kifőzi gyümölcspálinkának. A gyümölcstermesztő gazda portáján semmi nem vesz kárba, az alma az egyik legértékesebb gyümölcsünk Erdélyben – fogalmazott portálunknak Simon Zoltán, a közép-erdélyi falugazdászokat foglalkoztató Pro Agriculrura Egyesület mezőgazdasági szakembere.

Forrás: kronikaonline.ro