Egy nemrégiben készült tanulmány szerint komoly kockázatot jelent, hogy négy nagy kereskedő uralja a globális gabonakereskedelem több mint felét, a szerzők szerint az ellen az Európai Uniónak fel kell lépnie. A mezőgazdasági kereskedelem „ABCD”-jeként emlegetett négy nemzetközi óriásvállalat az ADM (Archer Daniels Midland), a Bunge, a Cargill és a Louis Dreyfus cégek, az agrarheute.com elemzői szerint a mezőgazdasági termékek, például a búza, a szójabab és a kukorica nemzetközi kereskedelmének akár 60 százalékát bonyolítják. (Vö.:  https://www.agrarheute.com/politik/eu-studie-warnt-diese-vier-agrarhaendler-beherrschen-weltmarkt-629029?)

Az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága számára készült tanulmány arra figyelmeztet, hogy a négy mezőgazdasági kereskedő erős pozíciójukat és részletes piaci ismereteiket kihasználva, a gazdálkodók és a fogyasztók kárára spekulálhatnak. A tanulmány azt is felveti, hogy a politikusoknak átláthatóbb piaci keretet kell kialakítaniuk, és jogszabályt kell alkotniuk a spekulációból származó többletnyereség megadóztatására. Az elemzás Németországban máris kisebb földrengést okozott, annál is inkább, mivel a dokumentumot december 2-án Brüsszelben, az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottságában fogják megvitatni.

A tanulmányt a Mezőgazdasági Bizottság felkérésére többek között az Ernst & Young (EY) tanácsadó cég és a Bonni Egyetem munkatársai készítették. A szakértők az ABCD által 2022-ben forgalmazott mezőgazdasági nyersanyagok mennyiségét mintegy 540 millió tonnára becsülik, az USDA adatai alapján abban az évben a globális kereskedelem 920 millió tonna volt. Ez azt jelenti, hogy a négy kereskedő együttvéve évente 13–14-szer több gabonával kereskedik, mint Németország átlag-gabonatermése.

A gabonapiacról rendelkezésre álló információk szerint a négy társaság által bonyolított kereskedés összege 2022-ben a következőképpen alakult:

– Cargill: 217 millió tonna;

– Bunge: 142 millió tonna;

– ADM: 100 millió tonna;

– Dreyfus: millió tonna.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt az ABCD globális piaci részesedését 70–90%-ra becsülték, azonban  napjainkra az időközben megjelenő új versenytársak némileg csökkentették az ADM, a Bunge, a Cargill és a Dreyfus egyértelmű dominanciáját. De kik ezek az új piaci szereplők?

Itt mindenekelőtt a Cofco International (CIL) kínai kereskedőt kell megemlíteni. Az állami tulajdonú vállalat önmagában 127 millió tonna gabonát, olajos magvakat és proteintartalmú mezőgazdasági termékeket forgalmazott 2022-ben. Őt követi a Viterra, a Glencore csoport hollandiai székhelyű leányvállalata, mintegy 100 millió tonnás forgalommal.

A tanulmány szerzői az egyre nagyobb volumenű befektetésekre ugyancsak felhívják a figyelmet. 2021-től különösen a Cargill és az ADM növelte horizontális és vertikális irányú befektetéseit. Ez azt jelenti, hogy egyfelől a meglévő üzleti területeken terjeszkednek (horizontális), másrészt megerősítik pozíciójukat az értéklánc lefele és felfele irányuló szakaszaiban (vertikális), vagy belépnek korábban kiaknázatlan gazdasági tevékenységekbe is.

A közelmúltban az ABCD óriásvallalatai jelentős összegeket fektettek be olyan termékek feldolgozásába és marketingjébe, mint a bioüzemanyagok, az étolaj, az állati takarmány és az élelmiszer-összetevők. A legnagyobb üzlet azonban a Viterra Bunge általi felvásárlása: az egymilliárd dolláros tranzakciót az Európai Bizottság augusztus elején hagyta jóvá. Ahhoz, hogy engedélyt kapjanak az EU-ban való működésre, a cég el kell adja a Viterra teljes olajos magvak kereskedésére szakosodott üzletágát Magyarországon és Lengyelországban, valamint néhány kapcsolódó logisztikai aktivát is. Más országokban, köztük Kanadában, a hatósági jóváhagyás még függőben van.

A tanulmány szerint a piaci koncentráció és a gigacégek ebből eredő alkuereje különösen a kisebb gazdálkodók számára jelent kockázatot, akiknek függetlensége veszélybe kerülhet. A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a mezőgazdasági áruk kereskedelmében a piaci koncentrációt olyan vállalati célok vezérlik, mint a méretgazdaságosság, a részvényesek hozama és a piaci dominancia, amelyek negatív hatásai a következők: a verseny csökkenése, a rossz munkakörülmények és a nem fenntartható gyakorlatok miatti fokozott környezetpusztítás. Ezért van szükség „szisztematikus szabályozási megközelítésre”.

A tanulmány a nyersanyagpiac átláthatóságának növelését javasolja azáltal, hogy a vállalatok több információt szolgáltassanak kereskedelmi tevékenységeikről az EU-nak. Ezen túl a kereskedőknek elő kell írni, hogy tegyék közzé pénzügyi kockázataikat a származtatott pénzügyi eszközökkel történő kereskedésekben, hogy elkerülhetők legyenek a határidős ügyletekkel és opciókkal járó pénzügyi kockázatok.

Kun-Gazda Gergely