Kun Gazda-Gergely és Simon Zoltán falugazdászaink készítették el azt a rövid kisokost, amelyet úgy háztáji, mint a nagy termelői paradicsomtermesztésben tudni érdemes a gazdáknak.
Bevezető
A régebben szerelemalmának nevezett paradicsom a burgonya rokona. Mindkettő a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Ennek a családnak a tagja a zöld- és a fûszerpaprika és a padlizsán is. A paradicsom termése bogyó. A bogyó tömege 15 – 300 g között változik. A paradicsom bogyó formája is változatos: lehet lapított, kissé lapított, gömb, ovális, szív, szögletes, körte, szilva vagy hosszúkás alakú. A friss fogyasztású fajták általában kissé lapítottak, és a gömb alak a jellemző rájuk. A bogyó színe rendszerint piros, de vannak sárga és narancsszínű, bordó fajták is. A magvetés ideje március közepe. A palántaültetés ideje április vége. Egy négytagú család igényeit 25-30 palánta kielégíti. A paradicsom jól termeszthető lucerna, lóhere, borsó, bab után, de gyökeresek, hagymások, kobakosok után is. Ugyanazon a termőterületen 3–4 év elteltével lehet újra paradicsomot termeszteni.
A talaj trágyázása
A mennyiségek hektáronként a következők: ősszel 30–40 t istállótrágya, 300 kg szuperfoszfát, 100–150 kg káliumsó, tavasszal 150 kg ammónium-nitrát.
A talaj megmunkálása
Az előkészületi munkálatok ősszel történnek. Ennek során, miután megtisztítottuk a területet a növényi maradványoktól, kijuttatjuk a földre a szerves trágyát és a műtrágyát, a talajt 28–30 cm mélyen felszántjuk. Tavasszal ültetés előtt a talajt állítható fogasboronával vagy talajmaróval átdolgozzuk.
A talaj gyomirtózása
A termőterületet a palánták kiültetése után is lehet gyomirtózni. Keskenylevelű gyomnövények ellen a gyomirtók és az előírt mennyiségek a következők: AGIL 100 EC 0,8 l/ha, LEOPARD 5EC 1,5 l/ha.
Vetés, ültetés
A paradicsomot előzetes palántaneveléssel termesztjük, a vetés február 20-a után történik. A magvakat egymástól 2–3 cm távolságra, 8–10 cm-es sorközzel vetjük. Kevés számú palántanevelés esetében a magvakat faládákba vetjük, a ládákat előzőleg természetes trágyakeverékkel töltjük meg, ennek összetétele: 60% földkeverék, 10% homok, 30% erjesztett istállótrágya. Ahogy kibújtak a földből, a vetést követő 10–15. napon megjelenik az első két (valódi) levél, ekkor érkezik el az idő a palánták átültetésére. Az átültetés során a palántákat egyenként, kis műanyag poharakba helyezzük, melyeket előzőleg megtöltünk természetes trágyakeverékkel (ennek összetétele ugyanaz, mint amit az előbbiekben ismertettünk), az ültetés mélysége 2–2,5 cm.
Ahhoz, hogy az átültetés sikeres legyen, be kell tartanunk néhány alapvető szabályt. A művelet nem történhet túl hideg napokon, sem azokon a napokon, amikor igen erős a napsütés. Így elkerülhető a termikus sokk, ugyanis a melegágyból kivett palánták nem kedvelik sem a hideget, sem az erős, hirtelen meleget. A palántákat a melegágyból óvatosan, kis mennyiségben emeljük ki, és ameddig behelyezzük őket a pohárba, takarjuk le. Átültetés után a palántákat szitaszóróval azonnal meglocsoljuk, majd 1–3 napig leárnyékoljuk őket, ebben az időszakban csak keveset szellőztetünk, hogy végbemehessen a gyökérfogamzás. A palántanevelés kezdetén, ha az idő hideg, csak ritkán, kevés vízzel öntözünk, ugyanis a talajréteg csak a felszínen szárad ki, mélyebben a nedvességet megőrzi. Az öntözéshez használt víz legyen környezethőmérsékletű, hogy ne hűtse le az alsó talajrétegek hőmérsékletét, ami rossz hatással lenne a palántákra. Ahogy az idő melegszik, öntözhetünk gyakrabban és nagyobb vízmennyiséggel. A cél az, hogy a víz hatoljon mélyre, nedvesítse át a teljes talajvastagságot. A víz eloszlatását a talaj felületén szórófejjel vagy szitaszórással végezzük. A szabadba való kiültetés előtt néhány nappal a palántákat nappali és éjszakai szellőztetéssel erősítjük meg, kiemelésük előtt néhány órával alaposan megöntözzük őket. A palántákat 45–50 napig kell neveljük bent.
A szabadba ültetés akkor ideális, amikor a talaj hőmérséklete 10–12 cm mélyen eléri a 12 Celsius-fokot.
A palántákat emelt termőrétegbe ültetjük, kétsoronként, 60, 70 vagy 80 cm-es sortávolsággal, a növények között 25, 30 vagy 40 cm távolságot hagyunk. Az ültetés mélysége akkor jó, ha a talaj felszíne érinti a növény első (valódi) levelét. Ha a palánta megnyúlt, a sorban hosszába fektetve ültessük el.
A paradicsom gondozása
A kiültetés után 4–5 nappal kiegészítjük az üresen maradt helyeket. A sorok közé 3–4, egy sorba 2 friss palántot ültetünk.
A paradicsom öntözése összhangban van a növény növekedési fázisaival és fejlődésével. A kiültetéskor elvégzett öntözést követően a második öntözésre 4–5 nap múlva kerük sor, a harmadikra a virágzat első virágjainak megjelenésekor, a negyedik és az ezt követő öntözésekre 8–10 naponta. A szükséges vízmennyiség: 200–400 m3/ha. Öntözésre a termésképződés és a növekedés fázisában van a növénynek nagyobb igénye
A vegetációs időszakban két trágyázást kell elvégezzünk. Az elsőt közvetlenül az első termések megjelenése után, a következőképpen: 50 kg/ha ammónium-nitrát és 50 kg/ha kálium-szulfát. A másodikat az első után 15–20 nappal eképpen: ammónium-nitrát 120 kg/ha, szuperfoszfát 100 kg/ha, kálium-nitrát 75 kg/ha.
A növekedést és a termékenységet pozitívan befolyásoló különleges gondozási művelet a kacsozás (hónaljzás). A beavatkozás radikális: a hajtások hónaljából a kis levelecskéket lecsippentjük, csak a fő szárat hagyjuk meg. Ugyancsak egy különleges műveletnek számít a tetejezés (visszametszés): 3–4 virág után, 2 levéllel a legutolsó virág fölött a hajtást levágjuk. A növények alátámasztására használjunk egymástól 40–45 cm távolságra elhelyezett karókra vagy betonpillérekre kifeszített dróthuzalokat.
Kései tavaszi zúzmara veszélye esetén védjük a növényeket szemétégetésből származó füsttakaróval.
A betegségeknek és a kártevőknek kiemelt figyelmet kell szentelnünk. A betegségek a következők: paradicsom mozaik, paradicsom foltosság (vírusos megbetegedések), pseudomonászos levélfoltosság, fitoplazmás óriásrügy (baktériumos megbetegedések), fitoftórás termés- és gyökérrothadás, paradicsomvész, szeptória, alternária, lisztharmat, verticilium, fenésedés, cerkospórás levélpenész, termésrothadás, Sclerotium folfsii (gombás betegségek). A legfontosabb kártevők: gyökérgubacs-fonálférgek, üvegházi molytetű, dohányliszteske, paradicsom-aknázólégy, gerbera-aknázólégy, borsó-aknázólégy, virágtripsz, paradicsom-levélatka, gyapottok-bagolylepke, burgonyabogár (Colorado-bogár), takácsatka.
Az alábbi szerekkel lehet megelőzni a pusztulást:
- ACROBAT MZ: 2,0 kg/ha – paradicsomragya ellen;
- SUPER CHAMP 250 SC: 2,5 l/ha – paradicsomragya ellen;
- ALCUPRAL 50 PU (0,5%) : 4-5 kg/ha – paradicsomragya, foltosság, a termésen megjelenő különféle betegség ellen;
- TOPSIN AL 50 PU (0,1%): 1,0 kg/ha – az életképtelen növények és a levélpenész ellen;
- FASTER 10 CE (0,03%): zöldtetű ellen;
- ACTARA 25 WG: 0,2 kg/ha – aknázólegyek ellen;
- MOSPILAN 20 SP (0,025%) – burgonyabogár (Colorado-bogár) ellen.
A biológiai intézkedések
- A vetésforgó szigorú betartása;
- A termesztés évében a termőföldre hordjunk szerves komposztot (40–50 t/ha), és ősszel vagy tavasszal, a paradicsomkultúra létrehozása előtt forgassuk be a talaj felső rétegébe, sekély, nem túl nagy mélységben;
- Palántákat csak hőkezeléssel fertőtlenített talajban neveljünk, amely nem tartalmaz fölösleges nedvességet, és pH-értéke nem túl lugos;
- Vetés előtt a magvakat réz-szulfát (kékkő) oldatban fertőtlenítsük 10 percig. A kezelés után a szemeket kivesszük a zsákocskából és megszikkasztjuk, anélkül, hogy lemosnánk őket;
- Ha a paradicsomot üvegházban termesztjük, figyeljünk arra, hogy a talaj kiegyensúlyozottan legyen termékenyítve, és a termesztés ideje alatt a hőmérséklet és a nedvesség legyen optimális, kerüljük a hirtelen végbemenő, nagy hőingadozásokat, hogy a növényekre ne kerüljön páralecsapódás;
- Szántóföldi termesztésnél vigyázzunk arra, hogy a paradicsom és a burgonya parcellák között legyen elegendő távolság;
- Kacsozásnál (hónaljzásnál) és kötözésnél biztosítsuk a kezünk és a vízvezeték időszakos fertőtlenítését;
- A ragya első jeleinek megjelenésekor a beteg leveleket és a földre hullott gyümölcsöt távolítsuk el (szedjük össze polietilén zsákba);
- Üvegházakban, melegházakban nevelt paradicsomkultúra esetében biztosítsunk megfelelő szellőzést, és a szár alsó részéről távolítsuk el a leveleket;
- A vegetációs idő alatt végezzünk el 2–3 kezelést csalánlével vagy feketenadálytő-lével (ezek macerátumok, azaz hidegvizes kivonatok: a növényeket néhány nappal előtte hideg vízbe kell áztatni), illetve a kereskedelemben kapható szerves készítményekkel, pl. Cropmax stb.;
- A paradicsommal kiváló növénytársítások hozhatók létre a levéltetvek és egyéb kártevők elleni védekezésre, ezek a növények a következők: káposzta, bab, zeller, kerti sarkantyú;
- A paradicsom batakarítási ideje, vidéktől függően, június – július. A szedést lépcsőzetesen végezzük, 3–5 napos időközönként. A termés rendeltetése függvényében, a paradicsomot az érettség különbőző fokán takarítjuk be.
(A paradicsomvetőmag előállítása hasonló a fogyasztásra szánt gyümölcskultúra-magvak előállításához, de bizonyos sajátosságokat figyelembe kell venni. Az elkülönítési távolságok a „Minimális elkülönítési távolságok a vetőmagról szaporított züldségkultúrák esetében” című űrlapon találhatók.)
Különleges gondozási munkálatok
- A paradicsomkultúra megtisztítását 3–4 alkalommal kell elvégezni, az alábbiak szerint: ültetés után, virágzáskor, az első érett gyümölcsök megjelenésekor, és betakarítás előtt – ilyenkor el kell távolítani az összes atipikus, gyengén fejlett vagy beteg növényt;
- Az elsőként megjelenő gyümölcsöt, továbbá a nagyon kis terméseket el kell távolítani.
A vetőmagnak szánt gyümölcsöket akkor szedjük le, amint teljesen beértek a paradicsomtőnél, a szár legalsó részén található termések. Ahogy a gyümölcsök teljesen beérnek, fokozatosan, 3–4 lépcsőben takarítjuk be. A magvak kivonása előtt a gyümölcsöt osztályozzuk: csak a nagy és egészséges paradicsomokat tartjuk meg. A kivont magvakat vízben megmossuk, majd megszárítjuk – erre a célra általában egy nedvszívó papírost használunk, amelyre a magvakat szétterítjük. Szárítást követően a magvakat üvegkannákban vagy vászonzsákokban száraz, hűvős helyen tároljuk.
