Ebben az évben sorozatosan rossz híreket lehetett hallani a tejpiacról. Bezárt tejcsarnokok, mesterségesen levert árak, kevés támogatás, masszív tejimport – és hogy az ezek által közvetlenül érintett tejtermelő gazdák mellett a feldolgozó ágazatban munkálkodókat is meglegyintse a tejpiaci gondok szele, a nyáron olvashattunk a csíkszeredai tejfeldolgozó bezárásáról, 95 dolgozó elbocsátásáról.
Merre tovább romániai tejpiac? Szeptember 26-án erre a kérdésre kereste a választ a TVR1 Agrostregia című műsora. A műsorban megszólalt Toader Neață-Împăratu, a Romániai Szarvasmarhatenyésztők Általános Szövetségének (AGCTR) elnöke. Elmondta, hogy a tejtermelők nagyon nehéz évet élnek át. A takarmányok egyre drágábbak, a termelési költségek pedig sokkal magasabbak, a felvásárlók által fiztetett árak messze nem fedezik az önköltséget. Ez aggodalomra ad okot, ugyanakkor a gazdákat arra kényszeríti, hogy átértékeljék az idei mezőgazdasági évre vonatkozó célkitűzéseiket.
Toader Împăratu szerint a tejet jóval drágábban kellene a termelőktől felvásárolni, hogy fedezni tudják önköltségeiket. A termelési költségek, mindenek előtt a takarmányozás költségeinek emelkedése, maga után kéne vonja a tej árának növekedését is. Csakhogy a felvásárlási ár most is 1,7 és 2,3 lej/liter között mozog, míg ideális esetben 5 lej/litert kéne fizetni érte:
„A széna – silózott takarmányt egyáltalán nem lehet találni –, a gabona és a koncentrátumok jelenlegi árát tekintve a tejet legkevesebb 5 lejért kéne eladjuk a farm kapujából. 5 lej/literről kéne tehát induljon a tej ára, innen kéne fölfele módosulnia a minőség és a mennyiség függvényében. Csak a takarmányköltségek több, mint kétszeresére emelkedtek. És az 5 lej/liter még mindig csak azt jelentené, hogy nem vagyunk veszteségben. E helyett azonban azt látjuk, hogy a tej literenkéti ára 1,7 – 1,8 lejről indul, és nem haladja meg a 2,3 –2,4 lejt. Persze, a tej esetében ugyanaz történik, mint a hússal: az ország a szükségleteit az olcsó tej és hús importjából fedezi, ami a feje tetejére állítja a hazai termelők életét.”
A tejtermelők veszteségesen adják el a tejet, csakhogy ez a helyzet nem folytatódhat így a végtelenségig. Éppen ezért a Romániai Szarvasmarhatenyésztők Általános Szövetségének elnöke szerint itt az ideje, hogy az állam beavatkozzon:
„A termelők veszítenek. Valahogy támogatni kellene a hazai tejpiacot, legalább az idén. De ha a gazdák ilyen olcsón adják a tejet, akkor hova megy az a hatalmas különbözet, amit a nyers tej és a polcokon található feldolgozott tej és tejtermékek árai között látunk? Nos, a különbözet a kereskedők zsebébe megy! A tej és a tejtermékek polcon való elhelyezése fontosabb, mint a tejelő tehén, ami egy nagyon abnormális helyzet. Ha viszont a hatályos törvények erre lehetőséget adnak, akkor nem nagyon van mit tenni. De itt az ideje, hogy megszülessen egy olyan jogszabály, amely valamilyen módon megteremtené a hazai tej állami szubvenciójának a törvényes feltételeit.”
Az elmondottak fényében nem kell csodálkozni azon, hogy a Nemzeti Statisztikai Hivatal (INS) ebben az évben a hazai tejtermlés folyamatos csökkenéséról számolt be. És azon sem kell csodálkozni, hogy egyre több gazda adja fel a tejtermelés „költséges hobbiját” és számolja fel gazdaságát.
Kun-Gazda Gergely
