Az Európai Unióban újra fellángolt a gazdák támogatásáról szóló vita, ami természetesen a hazai gazdatársadalmat is közvetlenül érinti. A közös büdzséhez nagy mértékben hozzájáruló országok, mint például Németország, nyomást gyakorolnak az Európai Bizottságra, hogy a hektáronkénti támogatást váltsa fel egy olyan rendszerrel, amely azoknak a gazdaságoknak nyújtana támogatást, amelyek megfelelnek bizonyos környezetvédelmi és társadalmi feltételeknek. A dolgok február 19-én juthatnak nyugvópontra, amikor Christophe Hansen, az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa bemutatja a 2027 utáni közös agrárpolitikára (KAP) vonatkozó elképzeléseit. Újra felvetődött a gondolat, miszerint az agrártámogatások megítélésénél nem a gazdaság területét kell figyelembe venni, hanem az agrárvállalkozás társadalmi-gazdasági hozzájárulását. Ezzel kapcsolatban Vasil Grudev, Bulgária volt mezőgazdasági minisztere a következőket nyilatkozta: „A területalapú kifizetések eltörlése és a gazdálkodók támogatásában az úgynevezett társadalmi-gazdasági megközelítésre való áttérés lesz az új Európai Bizottság politikájának sarokköve”. A bolgár politikus kijelentését megerősítik azok a németországi mozgalmak, amelyek ugyancsak az érdemalapú kifizetések mellett kampányolnak. Az a jelentés, amelyet tavaly szeptemberben mutattak be az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, voltaképpen egy forradalom az EU agrárpolitikájában. E szerint a jövőben a gazdálkodók jövedelemtámogatását kifejezetten olyan társadalmi-gazdasági kritériumok alapján kell megítélni és szétosztani, amelyek a mezőgazdasági birtokok szükségleteit veszik figyelembe. Egy ilyen intézkedés véget vetne a területalapú támogatás ama formájának, ahogyan azt napjainkban gyakorolják a tagállamokban, köztük Romániában is a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségen (APIA) keresztül. Brüsszel új elképzelése szerint a jövedelemtámogatást a rászoruló vállalkozásoknak kell juttatni, különös tekintettel a fiatal és az új gazdálkodókra, a kisvállalkozásokra, a vegyes gazdaságokra és a természeti szempontból hátrányos helyzetű régiókban található gazdaságokra. Egy független munkacsoportnak kéne kidolgoznia az elosztási mechanizmusokat és a mérhető kritériumokat, hogy a támogatás átrendezésének koncepciója időben rendelkezésre álljon a következő, 2028-as uniós agrárreformra. A jelenlegi támogatási rendszer gyökeres változását a Moldovai Köztársaság és Ukrajna csatlakozása is kiválthatja, ugyanis az Európai Unió bővítése a két jelölt állammal óriási nyomás alá helyezné a KAP mostani költségvetését. És itt újra Vasil Grudevet idézzük: „Beszéljünk a számokról. A KAP jelenlegi éves költségvetése 60 milliárd euró. A támogatás mértéke Ukrajna számára a belengetett 2028. január 1-jei csatlakozása után – természetesen erről hipotétikusan beszélek – 13,8 milliárd euró lenne. A 60 milliárdos költségvetésből az Ukrajnának nyújtandó 13,8 milliárd euró mellett további 4 milliárd euró szükséges a jelenleg tagjelölt státusszal rendelkező balkáni országok számára. Ha pedig Moldovával is számolunk, akkor mintegy 20 milliárd eurós támogatáshoz jutunk, ami a KAP éves költségvetésének 1/3-a! És ez csak akkor, hogy sikerül fenntartanunk a KAP-költségvetés jelenlegi volumenét, amivel kapcsolatban rendkívül szkeptikus vagyok. Figyelembe véve az új Európai Bizottság által meghatározott prioritásokat, Ursula von der Leyen nyilatkozatait, valamint Hansen biztos néhány félénken elejtett kijelentését, számomra az körvonalazódik, hogy a KAP-ot, mint pénzforrást fel fogják áldozni a többi fontos szakpolitika oltárán.” A bolgár politikus szerint a területalapú kifizetések megszűntetése során figyelembe kell venni az EU által kötött kereskedelmi megállapodásokat, ami a Green Deal, illetve az agrárszektorra kényszerített környezetvédelmi politika feladását jelentheti.  
Kun-Gazda Gergely

Szólj hozzá!